Magyarok megszállják Portugáliát

A látogatás

Sok-sok idő után egy új bejegyzés… egy kisebb csapat látogatott meg Lisszabonban. A csapat tagjai: Apa, Anya, Réka (húgom), Ábel (legjobb barátom), Zoli, Csilla, Petra, Laci bácsi és Eta néni (ők családunk jóbarátai). Lássuk merre jártunk, mik történtek ebben a 6 napban…

Március 28. Szombat:

Budapestről hajnali 4:20-kor indult a gépük, Lisszabonba itteni idő szerint 7-kor érkeztek meg. Én, aki előtte éjjel nem bírtam aludni, mindössze másfél órát aludtam, 6-kor keltem és 7-re mentem eléjük a reptérre.

A fogadtatás

reptérre buszozós szelfike

Ábel jött velem, mivel ő velem lakott végig, hogy becuccoljon, azaz jó nagy rendetlenséget vágjon szerény szobámban :D A többiek eltaxiztak a szállásra, hogy letegyék a poggyászokat. 9-kor már a vár bejárata előtti kis kávézóban reggeliztünk. Utána be a várba! Körbe sétáltuk, szép kilátás meg romok, mi más..

A csapat. Háttérben a Cristo Rei és az Április 25-e Híd

 Vár oldalában

Portugália

Ábel és én

Séta a várfalon

Utána sétálgatás Alfmamában. Alfama egy régies, szűk utcás része Lisszabonnak. Miradourók (kilátók) megnézése. Alfama dimbes-dombos, tud fárasztó lenni a bolyongás arrafelé. Utána lebukdácsoltunk a hegyről, le a partra, és elsétáltunk egy híres térre, ami a part mentén van közvetlenül. A neve Terreiro do Paco. A teret régen körbevette a királyi rezidencia, amit az 1755-ös földrengés elpusztított. Innen egyenesen besétáltunk a belvárosba, Baxiaba. Ez a rész kicsit olyan, mint ha Váci utcák összessége lenne. Kiülős kajáldák, boltok. Ezek után meglátogattunk további szép tereket, mint Rossio vagy Restauradores, meg még egy másikat is, a franc se tudja a nevét.. Itt leültünk ittunk kis sört, bort, kávét. A többség leégett, hétágra sütött a nap, volt vagy 30 °C napon. Ekkorra elmúlt már 3 óra, Szétváltunk. Mi Ábellel haza húztunk gatyába rázni magunkat. A többiek becsekkoltak a szálláson (csak 3 után lehetett). Fél 6-kor találkozás Bairro Alto aljában a lift-villamosnál. Egy nagyon meredek utcán visz fel a villamos, innen a neve. Bairroban kis sétálgatás majd nagy nehezen kitaláltuk, hogy hol együnk. Kajálás. Durván két hét távlatából már meg nem mondom, hogy ki mit evett.. Turistáink főként a tengeri cuccokra utaztak, míg én nyomtam befele a „normális” hús alapú kajákat. Annyira emlékszem, hogy finom volt. 8-9 fele végeztünk. 

Apa és én sétálgatunk Alfamában

Kilátás egy Miradouroból

Még egy kis kilátás

Terreiro do Paco térről a valami szépséges épület

Elevador de Santa Justa, Baxiaban

Rossio pályaudvar épület

Lift-villamos Bairro Altoban

Ábel, Csilla, Réka, Zoli és jómagam kivételével a többiek – a gyengék – mentek haza pihenni, mert, hogy húdekorán keltek blablablaa. Mi öten elnéztünk a Chaplin Bárba ahol 1€ a fél littyó ser és 50 cent a shot. Hohho ;) Kitalálhatjátok mit csináltunk… hát ittunk egy picit. 11-re mindenki hazakeveredett. Ábel és én hazaértünk és belekezdtünk a rendes ivásba. Mi az, hogy rendes? PÁLINKA. Ábel hozott 5 liter szilvát. Nekiestünk az itteni haverokkal. Olyan is lett. :D Majd 2 liter elfogyott 2 óra alatt és nem mindenki élte volna túl az éjjelt kisebb külső beavatkozás – segítség – nélkül. A végeredmény, hogy 7 fele értem haza Tomival, és hajtottuk álomra fejünket. Dani és Ábel ekkor már pár órája itthon aludt. Persze Ábel nem ott ahol kellett volna, hanem Tomi ágyában. Semmi gond, lényeg, hogy rápihent a kövi napra.

Március 29. Vasárnap:

Mivel az előző este erősre sikeredett, mi ketten csak délután fél 1 fele keltünk. Összekaptuk magunkat és mentünk a csapat után. A csapat Orientében (modern rész) egy Oceánáriumban mulatta el az időt. Azt mondták nagyon szép volt, sok halacska meg stb., hát mi ezt nem láttuk. Hogy milyen volt arról őket lehet kérdezni... Mentünk sífelvonóval :D onnan szép a kilátás Orientére és a Rio Tejora. Persze most nem így kéne hívni, mivel funkcióját tekintve semmi köze a síeléshez, de hát pont olyan, mint amik a sípályákon vonulnak, hát így hívom.

Kép a "felvonóból"

Vasco de Gama bevásárlóközpont Orientében

szintén Orientében

vmi művészet

további művészet

Mesterséges vízesés

Vasco de Gama Híd a Rio Tejo felett, 17 km hosszú

óceáni állat #1

óceáni állat #2

óceáni állat #3

óceáni állat #4

Pálmafák Oriente kertjeiben

Megéheztünk. Irish Pubban ettünk. A többi hely nem szolgált ki, mert az ebédidő már elmúlt a vacsihoz viszont még korán volt. Az Irish Pub nagyon jó volt. A kiszolgálás néha kicsit béna, lassú, de a kaják állati jók. Sör, steak, tapas, ír whiskey minden finomság volt, ami kell egy jó estebédhez.

Irish Pub

El is érkeztünk a nap fénypontjához. RONALDO. Még egyszer mondom RONALDO. 19:45-kor kezdődött a Portugália-Szerbia EB selejtezőmérkőzés, és nekünk volt 10 jegyünk eme nemes eseményre. A meccs a Benfica lisszaboni futball csapat 68 ezres stadionjában, az Estadio de Luz-ban (A fény stadionja) volt. Maga a meccs nem volt túl nagy iramú, mondhatni halál szar volt, de azért láttunk 3 gól, Portugália nyert 2:1-re. De ami a legfontosabb, láttuk….Kit is??!? RONALDOt.

Estadio de Luz, Portugal x Sérvia

Cristiano #1

Cristiano #2

Meccs után visszametróztunk a városba. Ettünk egyet, jó későn majdnem minden már zárva volt. Utána nyomás haza, alvás.

Március 30. Hétfő:

Új nap virradt. A mai naptól volt autóbérlésünk egészen szerdáig. A mai napon csatlakozott hozzánk Dé és Tomi is. 3 autót béreltünk, mert összesen 12-en voltunk. Autónként 4 jampi. Még kényelmes is. A három elvetemült sofőr Apa, Zoli és én. A mi kocsink (Ábel, Dé, Tomi, én) volt a legmenőbb, Fiat 500C, más néven ”PussyWagon”.

Pózolás a kisautóval

PussyWagon

Célba vettük Palmelát és Setúbalt. Palmelában vár, hegyen, gyönyörű kilátással. Setubálban templomok meg mittomén mik, ezek zárva voltak pechünkre, hétfőn ált. zárva vannak az ilyen helyek. De legalább sört ittunk a főtéren! Kora délután tovább álltunk. Nem messze innen a tengerparton nagyon szép helyek vannak. Zoliék régebbről ismertek egy ilyet oda autóztunk. Szerpentineken át vezetett az út. Egyik oldalon hegység, másikon alattunk az óceán. Lélegzetelállító volt. Itt ettünk. Nem volt nagy választék, de mindenki talált magának valami finomat. Dé és Tomi babgulyásos rákos, polipos kaját evett. Érdekes volt. :D Utána többiek tovább kocsikáztak a környéken.

Séta fel a várba Palmelában

A vár #1

A vár #2

Lesek

A zárva tartó templomszerűség Setúbalban

Gördeszka hiányában cipővel lecsúszás

Valahol a parton naplementében #1

Valahol a parton naplementében #2

Valahol a parton naplementében #3

Dé, Tomi, Ábel, Réka, én, egy autónyi emberke rohantunk haza. Mert este volt a magyar Euronight, együtt a német és franciával. Ott pedig kötelező jelenésünk volt. Lecsós gulyás volt a menünk. Közben az országokról különböző kérdések és rövid filmeket vetítettek. Szórakoztató volt. Négy Legyen Ön is Milliomos kérdést írattak Magyarországról velünk, magyarokkal a szervezők, amit a közönségnek tettek fel. A műsor végén mind a három országból egy-egy pár táncolt bulis zenére, a közönség ordítással díjazta a legjobb párt. Mivel mi magyarok ehhez jól értünk, mármint az ordításhoz, így mi nyertünk, mi ordítottunk a legjobban, annak ellenére, hogy a német pár volt messze a legjobb. A győzelemért cserébe kaptunk egy üveg ízesített vodkát… Édes, ihatatlan egy lötty volt.. de hát alkohol, úgyhogy magyarok közösen eltüntettük se perc alatt. Utána további ivás, és táncika, bulika. 2 után indulás haza, alvás.

magyarest #1

magyarest #2

Március 31. Kedd:

Kedden újabb autósnap következett. A tervben szerepelt a Palácio Nacional e Jardins de Queluz egy XVIII. századi nyári királyi palota és kertje. Utána Sintrában egy sör a főtéren aztán a Palácio Nacional de Sintra, egy ezer éves eredetileg mór palota és a Parque e Palácio Nacional de Pena, ami II. Ferdinánd király XIX. századi műve.

Queluz Palace kertje #1

Queluz Palace kertje #2

Sintra és a vár a hegyen (oda nem mentünk fel)

Sintra Palace

Biztonsági őrök a Sintra Palaceban

 

Pena Palace, a nagyon színes kastély #1

Pena Palace, a nagyon színes kastély #2

Pena Palace, a nagyon színes kastély #3

Réka, én és apa a kastély falán

Apja és fia 

Jampik tériszonyos helyen

Miután ezeket megnéztük, már nagyon éhesek voltunk, ezért elindultunk Cascaisba, ahol éttermet kerestünk. Az általunk választott étteremben egy Szatmárnémetiből származó magyarul beszélő pincér szolgált fel nekünk. Kicsi a világ. Jól bekajáltunk, már szürkülni is elkezdett, de Cabo da Rocaban még nem voltunk. Cabo da Roca az európai kontinens legnyugatibb pontja. Úgy döntöttünk, hogy azért sötétben is elmegyünk. Elmentünk, kiszálltunk, de akkora hideg szél fújt, hogy pár perc után már ültünk is vissza a kocsiba és vágtattunk haza.

Kegyetlen éjszakai szél a nyugati ponton, Cabo da Roca

Április 1. Szerda:

Dé és Tomi maradtak otthon tanulni, a kis szorgosak. A mi utunk a Cristo Reihez (Krisztus a király) vezetett. Ez egy 82 méter magas beton talapzaton álló durván 20 méteres szobor. Fel lehet menni a talapzat tetejére, onnan szép a kilátás. Utána Belémbe mentünk. Ez egy híres negyede Lisszabonnak. Megnéztük a Mosteiro dos Jerónimost (Jeromos Monostor), és a Torre de Belémt (Belém torony). A monostor jó példa a késői gótikus Mánuel stílusra. A torony szintén Mánuel stílusban épült a XVI. század elején. Kicsit benyúlik a folyó torkolata fölé. Innen ellenőrizhették, hogy mi féle hajók érkeznek Lisszabonba, illetve innen indultak útjukra a híres hajósok.

Úton Cristo Reihez, át az Április 25-e Hídon

Cristo Rei

A kibővített családunk a Cristo Rei előttről fényképezve, háttérben az Ápr. 25-e Híd

Jeromos Monostor bejárata már Belémben

Jeromos Monostor emeletes kerengő

Nagyon Mánuel stílus :D

Belém Torony #1

Belém Torony #2

Belém Torony #3

Közeledett a délután 6. Visszavittük az autókat a kölcsönzőnek, Orientébe. Mivel Orientében voltunk újra, megint ettünk az Irish Pubban., mert annyira finom volt az első alkalomkor. Most a kiszolgálás még rémesebb volt, de az ételek még mindig nagyon finomak. Innen Ábel és én egy olasz lányok által adott vacsorára siettünk. Enni persze nem ettünk, de iszogattunk, dumáltunk. A társaság éjjel 2-3-4 fele fokozatosan haza szállingózott, mi ketten Ábellel kb. 6-ig maradtunk a két olasz lánykánál (Sharon és Ludovica), majd mi is hazavánszorogtunk. Alvás.

Csoportkép az olasz vacsin, előtérben Mauri, mellettem 3 olasz csaj, többiek felismerhetőek

Április 2. Csütörtök:

A hazaindulás napja. Persze nem nekem, de a többieknek. Mi Ábellel aludtunk délig, többiek sétálgattak és megnéztek egy a földrengésben lerombolódott, újjáépítetlen templomot. Utána irány a reptér. A gép 14:30-kor indult papíron, igazából csak 3 után szállt fel, volt némi késés. Én kikísértem őket, könnyes búcsút vettünk, oszt ennyi a story…

A tetőtlen templom #1

A tetőtlen templom #2

Ennyi lett volna.. IV. Szép Fülöp voltam. Na húztam tanulni...