Egyszer volt, hol nem volt egy lasagne party!

Kedves Naplóm!

Orbitális dudálásra ébredtem "reggel", az egyik utcában valaki nem fért el és úgy gondolta, hogyha nyomja 3 percig folyamatosan a dudát, akkor biztosan minden megoldódik.. Végül kifarolt. Itt egyébként nyomják a dudát rendesen, egyesek többet használják a dudát, mint a pedálokat.

Tegnap ettünk egy igazi olasz vacsorát. A menü lasagne volt, aztán desszertnek "rízsfelfújtas-kitkates" torta, megtudtuk, hogy a torta olaszul is torta. :) Óóóóóriási volt a vacsi, életem legjobb lasagne-ját ettem (for my Italians: è stata la mia migliore lasagne nella mia vita! I hope that google translator did a great job. :P), közben vörös bort iszogattunk, ahogyan azt kell. Van egy új lakótársunk. Török srác, Kıvanç-nak hívják, egyelőre csendes, de nagyon jó úton van a beilleszkedés felé, nagyon barátságos és közvetlen. Mivel ő nem eszik disznóhúst, Giuliáék csináltak egy adag húsmentes lasagne-át is.

Lasagne party, közös szelfi

Tegnap szó volt arról, hogy mitől van az, hogy mi olyan jól beszélünk angolul, míg az olaszok kicsit gyengébben. Ők később kezdenek el angolul tanulni az iskolában, viszont egy valamiben biztos vagyok: én azért tudok "jól" angolul (egy csomót kéne még fejlődni), mert mindig a legjobb tanáraim voltak, külön kiemelném Füzesi Katalin tanárnőt, köszönök mindent! :) Azt is mondták az olaszok, hogy szinte minden filmet szinkronizálnak náluk, erre mondtam, hogy ez nálunk is így van és én az esetek kb felében szeretem is a szinkronizált filmjeinket, szerintem általánosságban jó a magyar szinkron. Persze a sorozatokat angolul nézem, nyilván az is sokat segít. Szóval a közös angolul beszélgetés még kicsit nehézkesen megy, pedig muszáj erőltetni, mivel a nagyvilágban nem sokat kezdenek majd az olasszal és mi sem a magyarral. Ettől függetlenül még mindig a legnagyobb formák az olaszok! (Gli italiani sono le persone migliori in città!) Minden nap délben már megtervezik, hogy mi lesz a vacsi és mint egy nagy család együtt esznek. Természetesen nem csak a lakótársaink többsége olasz, olasz uralom van a 2. emeleti lakásban is és még kitudja hol, mindenhol olaszok vannak. :)

Mesélek egy kicsit az éjszakai életről is, ha nem bánjátok. Tegnap előtt a szokásos nappaliban történő bemelegítő iszogatás után elmentünk a város romkocsmás részére, a Bairro Altoba. Lisszabon egyik magas dombjának (már szinte hegy) tetején található. Jellemzője a nagyon szűk utcácskák és a romkocsmák/lebujok/csehók. Az árak általában elég alacsonyak a klubok áraihoz képest. Sok helyen kapni 1 euro körül egy korsó(!) sört és Felipe mesélt egy helyről, ahol 1,5 euroért kapsz egy sört és egy felest. A korsó sör ivása nem nagyon jellemző itt egyébként, mindenhol kis 2,5-3 decis sört kapni. Visszatérve Bairro Altora, általában az emberek az utcán isznak, hiába van csak 10-11 fok kint és fúj a szél, az ilyesmi senkit nem tart vissza egy kis botellóntól (spanyol szó http://en.wikipedia.org/wiki/Botell%C3%B3n). Ez egy nagyon jó szokás, lehet közben dumálni, sztorizgatni, ismerkedni. Tehát sok ember választja ezt, így tegnapelőtt amikor Bairro Altoban jártunk tele voltak az utcák, szinte tömegnyomor volt, de ez senkit nem izgatott, mindenki mindenkivel dumált. Egy kép talán jobban szemlélteti a hangulatot, de aki igazán át akarja ezt érezni, az látogasson meg :), ilyet Budapesten sosem fogsz átélni!

Ezt a képet én készítettem, előtérben a haverok, de mögöttük még legalább 100 ember az utcán

Ha felülről fotóztam volna, valahogy így nézett volna ki:

Ha majd egy kicsit melegebbek lesznek az esték is, szerintem még több ember kint lesz. Az egyik kis kocsmában Francesca és Giulia meghívott egy helyi specialításra, sajnos a nevét nem tudom pontosan, de egy likőr féleség volt, ehető csoki pohárban. :P Nagyon finom volt!

Helyi likőr, ehető csokipohárban

Sajnos kifogytam a sztorikból (haha nem, igazából mennem kell). Ma elmegyünk a bankba végre megnyitni a bankszámlát. Igen jól olvassátok, nyitva van a bank este 8-ig. Hétköznap pedig este 10-ig. Őrült nyitvatartások vannak, a posta is nyitva van este 10-ig, pedig reggel 8-kor nyit (asszem a bank is). Felipe szerint nincsen siesta (http://en.wikipedia.org/wiki/Siesta) Portugáliában. A mai olasz desszertet is tudjuk már mi lesz, tiramisú, szerintem fő közös kaja ma nem lesz. Viszont holnap rajtunk a sor, tegnap jött az ötlet, hogy főzzünk gulyást, az olaszok egyből megörültek, még el sem mondtuk mi van a gulyásban, már rajongtak érte. (valószínű, hogy már ettek..)

A búcsúzást most kicsit latinosra vettem, de nem baj (ugye?). Blogot írni gyorsabban tudok, mint szakdolgozatot, nem tudom miért.. Legyen a poszt vége egy látkép, amit a konyhából látni. Amúgy tegnap olyan tiszta idő volt (felhő és szmogmentes, bár itt szerintem sosincs szmog), hogy délután már lehetett látni a holdat. Puszi mindenkinek! Tomi voltam.

Látkép a konyhánkból, leszálló repülővel

Első másfél hét Lisszabonban

Kedves kisnaplócskám!

Hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésünk óta... Talán azért mert lusták vagyunk, talán azért mert túl nagy a yolo, vagy csak azért mert olyan gonoszak vagyunk, hogy már nem is törődünk az otthonmaradtakkal. Mindenki döntse el melyik lehet a valóság..

Előszőr a lakásunkról egy kicsit. Marha jó helyen van. Marques de Pombal, egy nagy tér 2 metróval kb 5. percre, elég jó környék. 7 szobás + konyha, nappali, 2 fürdő. Kb. 8-an lakunk együtt, de összevissza kelnek, járnak itt a népek szóval pontosan megmondani, hogy ki lakik itt nem könnyű.. Akiről tutira tudom, hogy itt regnál velünk a 4. emeleten azok a következők:

• Giulia - olasz belissima
• Simone - olasz ragazzo (nagy csődör a fiú) :P
• Valentina - olasz csaj
• Felipe - brazil csavó
• Mariana - brazil csaj (bár mintha ma elköltözött volna, mert eltüntek a cuccai a szobából :D)
• Tomi és Dé
• ÉN

Simone és Péntek

Nagyon sok a buli. Csupa erasmusos szervezésű. Többnyire azokra járunk. Eddig talán egyszer voltunk bulizni nem erasmusos szervezésben. Erasmusos kártyával a belépés ált. ingyenes még a legsznobabb, burzsuj helyekre is. Van ahol 2 deci sör 4€. :D Segáz van nálunk butykos pálinkával ;) Ja múltkor 0.33-as Heinekent ittam 6€-ért. Már nagyon kellett a megszokott íz :) A hipermarketben viszont olcsó az egész finom bor (legalabbis nekünk finom). literjét 70 centért vesszük. Ez ám a spórolás. A portugálok tudnak ám bulizni. A latinos muzsikát keverik a tuctucos nemtudomén mivel. Nekem bejön. Dének kevésbé. Amint felcsendül egy-egy helyi portugal számocska párokba állnak és kezdődik a társas táncikálás. Marha jó. Ha elég bátor vagy jókat lehet táncolni lányokkal. meg kitudja még mit... ;)

Euronight asztal, balra. Simone és Felipe buliban, fent.





Akkor most kicsit részletesebben. Kb. 1 hete voltunk Euronight-on. Ez volt ez első ilyen a portugál est. Lesz még sok. Francia, német, litván, magyar is stb. Az adott ország traditional ételét lehet enni, illetve all you can drink van sörből és sangriából a vacsi alatt. Lehet dumalni, ismerkedni. 11-től pedig kezdődik a táncos része az estének. Fent az asztalos kép a zöldfénnyel az itt készült, csupa Kelet-Európai ül az asztalnál. Lengyelek, egy ukrán és fehérorosz meg mi magyarok.

Múlt hét pénteken volt Buddy Dinner. Az ESN Lisboa - ez az egyik erasmusos szervezet - szervezte nekünk. Itt is kajalás ment meg ismerkedés, utána meg elmentünk egy szórakozóhelyre. Nem nagyon tudok mit írni ezekhez az eseméynekhez. Mindenki elképzelheti, hogy milyenek. Evés-ivás. Dumálás-táncolás. Csak a szokásos. A többség közvetlen, rendes. A portugál Buddy-k jófejek. Vannak fekák. Nagy formák nagyon. Rony Derulo (helyi) és vmi ghánai Adam Adams. Úgy táncolnak, hogy csak na. Igyekszem rájuk hasonlítani :DD

Aztán szombaton volt a Mega Welcome Party ,- akik nem tudnak angolul pl. nagymamák azoktól előre is elnézést kérek - rohad sokan voltunk. kb. 20-30 perc alatt bejutottunk és kezdetét vette a muri. Reggel 7-re értünk haza. Bár ez itt nem oly ritka..

Vasárnap pihiztünk. Éjjel Oscart néztünk. Bár végig csak én néztem. Többiek gyengék :)) elmentek alukálni.

Tudom folyamatosan csak a buliról írok, szóval kezditek azt hinni. hogy itt más nincs csak buli. Nem fogok hazudni kicsit így is van :D De nem kell megijedni napközben intézzük a fontos dolgokat. Mostanra majdnem minden el van intézve. Csak a bankszámla nyitásunk van még folyamatban, mert valami portugal adószámot kell kikérniük ami pár napig eltart. De egyébként az erasmus kártyáink (kedvezményekhez), a bérletünk (utazáshoz) már vagy 1 hete megvannak. A feladott csomagjaink megszerzése nem kis feladat volt.. Már vagy 6. napja nem hozták ki, így hát elkezdtünk utánajárni, hogy mégis mi a f**z van. Mindez pénteken történt. Tomiék felhívták őket, hogy mi a téma, erre azt mondták, hogy majd hétfőn talán hozzák. Nekünk ez nem felelt meg úgy hogy elmentünk a depoba a dobozokért. Ezzel csak az volt a baj hogy mire megtaláltuk a depót elment 3 óra. Neten kerestük a címet. Ahány infot találtunk, annyi különböző címet is egyben. De végül a 3. címen megtaláltuk a DPD-vel szerződésben álló portugál cég székhelyét. Itt egy angolul nem igazan tudó recepciós nővel "harcoltunk" a cuccainkért. Amúgy segítőkész volt, csak hát voltak nyelvi nehézségek. Lényeg a lényeg végül előkotorták a cuccainkat, hívott nekünk egy taxit, abba valahogy begyömöszölték a három nagy dobozt és mentünk haza. A taxi sofőr nagy jampi volt, egy fiatal srác. Piros lámpánál megállt, lehúzta az ablakot és nyomta a mantrát a mellettünk álló robogós helyi hölgynek :D Továbbá útközben káromkodott ha túl lassú volt a forgalom, ezt adtam mintha magamat láttam volna kívülről :) Szóval mindegy, hogy Budapest vagy Lisszabon van, ami nem változik :D

Na vissza a bulikákhoz.. Ezen a héten voltunk Hard Rock Caféban, MusicBox-ban újra (ez egy kisebb de jó hely, Dé kedvence eddig asszem), találkoztunk szlovénokkal, németekkel, lengyelekkel, franciával. Szóval nálunk hiába van olasz uralom már egész sok más nemzetiségű emberkét ismerünk. Németeknél mindig próbálok bevágódni egy-egy német odaszólással. (Amúgy aggasztó, hogy mennyire nem tudok megszólalni németül :( )

Tegnap pihenőnapot tartottunk, mert MusicBox után másnap a többség elég kótyagos volt. De ma megyünk Urban Beach-re. Itt még nem voltunk, reméljük fasza lesz.

Itt van még pár buli fotó:

vmi portugal srác, a ghánai forma és az én buddym a hölgy

őket nem kell bemutatni

Tomika és Felipe

én, Joao Gil (ELL buli felelőse), Tomi

Az ELL a másik erasmusos szervezet

MusicBox buli video

Majd fogunk túristáskodni is, de ráérünk arra még. Majd ha már meguntuk a bulikat és nem alusszuk át a nappalokat, na meg ha kicsivel jobb, melegebb idő lesz :)

Étkezni az egyetem menzáján 2,4€ és általában nem bírom az egészet megenni, vagy itthon főzünk magunknak. A nagy hipermarket halas része nem gyenge. Én nem vagyok oda a halért, de mivel itt ez a legolcsóbb kénytelen vagyok megbarátkozni vele :)

Ilyet ettünk egyik nap. Halacska.

Na mára meguntam az irogatást. Tomika és Déke nem voltak velem, vagyis senki se lektorálta az írásom. Igy hát feltehetően olyan is :D Nembaj akinek így nem tetszik az ne olvassa :) puszi mindenkinek, ja ha vmi fontosat kihagytam márpedig tuti kihagytam majd Tomi külön posztban pótolja... Füli voltam bár ezt tán sejtitek..CSÓK

Első benyomások Lisszabonban

Kedves Naplóm!

Azt se tudom mivel kezdjem a mesélést, olyan sok élmény ért cirka másfél nap alatt. A megérkezésről annyit, hogy érdemes megnézni az előző posztot, hogy milyen attrakció fogadott minket a metrón. Tegnap miután felébredtünk egy gyors reggeli után elindultunk ügyeket intézni, a legfontosabbnak a BKV bérlet vásárlását gondoltuk. Nos ez nem egyszerű itt, ki kell tölteni egy papírt a személyes adatokkal, majd megrendelni egy Lisboa Viva kártyát, a sorban állás a kártyáért óriási volt, nagyon lassú volt a kiszolgálás, de senki nem balhézott. Ezt a kártyát holnap délután vehetjük át.

Bementünk az egyetemre is, hogy megtaláljuk az Erasmus irodát. Elsőre nem találtuk meg persze, útbaigazítást kellett kérni, de mindenki rendes volt, hiába nem tudtak angolul az egyetem munkatársai, nagyjából értették amiket mondunk és kézzel-lábbal néha portugál instrukciókkal megmutatták a helyes utat. Tehát első benyomás az emberekről nagyon kellemes volt!

Intézni végül csak a Lisboa Viva kártyát tudtuk, illetve kaptunk még egy Erasmus kezdő csomagot az ISEL-en, amiben van 3 SIM kártya (még nem próbáltuk ki egyiket sem). Hazafele találtunk egy kis aranyos éttermet, ahol a pincér ("Rui"-ként mutatkozott be) nagyon kedves volt, kérdezgette, hogy honnan jövünk, mióta vagyunk Lisszabonban és egyből mondta a konyha ajánlatát. Maga az étel nem volt nagyon különleges (sült csirkemell rízzsel és sültkrumplival), viszont óriási adag volt. Amin meglepődtünk, hogy a menüben benne volt pár pohár sör és egy kávé is. Miután fizettünk Rui mondta, hogy jöjjünk vissza másnap is. Ez ma már nem fog összejönni, mivel nemrég keltünk és fél8-tól portugál vacsorára megyünk.

A tegnapi nap fénypontja a brazil karnevál volt Torres Vedrásban (http://www.carnavaldetorres.com/). A második emeleten lévő haverokkal, illetve szobatársainkkal (spanyolok és olaszok) buliztunk együtt. Kifele nem tudtuk, hogy pontosan honnan megy a busz, úgyhogy egy oroszlántól és egy japán népviseletbe öltözött lányt követtünk. Mielőtt beléptünk a karneválra el kellett fogyasztanunk az italokat, mivel oda nem vihettünk be semmit. Spanyol szokás szerint az utcán ittuk meg, körbe állva a borunkat, ezt botellónnak hívják (http://en.wikipedia.org/wiki/Botell%C3%B3n). A hangulat nagyon jó volt, egy pillanat alatt mindenki összehaverkodott mindenkivel.

A karnevál nagyon őrült volt. Mindenkin jelmez volt (sajnos az egész napos intézkedések miatt rajtunk nem volt semmi), mindenki barátságos volt, elég volt odaköszönni és azon kaptad magad, hogy negyedórája egy helyivel dumálsz és megkínál a kedvenc italával, ami úgy általában a sör, bor és sangría volt. A hangulatot nem lehet egy ilyen blogon leírni, megpróbálom átadni pár fotóval és videóval.

Az itteni időről annyit, hogy a lakásban nagyon hideg van, mindenki fázik, és nincsen fűtés. Este 10 fok alá hűl a hőmérséklet és én konkrétan 2 pulcsiban és 2 vékony pulcsiban aludtam, plusz a nyakamon volt a sálam is és a kapucnit is a fejembe húztam. Viszont délután a teraszajtómra süt a nap, így van az ágyamnak egy olyan része, ahol az embernek még melege is van, ez a napocska nagyon kellemes. De mindenképpen fog kelleni egy hősugárzó, mert ez az állandó fázás nagyon vacak...

http://youtu.be/mEdmeSSsVMg

http://youtu.be/NV-eCwGoDzc

Puszi és pacsi mindenkinek,

hallgassátok meg ezt: http://youtu.be/OPQZJKMkB-Y

Érkezés Lisszabonba

Gyors poszt az első benyomásról :) Jó éjszakát!

Kedves Naplócska!

február 14. szombat:

Nehéz volt a kelés. Elindulás után leraktuk a vonat pályaudvaron a cuccokat, megszenvedtünk az értékmegőrzővel, mert csak tetves holland nyelven volt kiírva mit kell csinálni, de csak sikerült. :D Utána visszasétáltunk a város szívébe és mivel megéheztünk kerestünk egy nem vészes árú de azért fancy éttermet. Tomi királyrákot küldött pestos szélesmetéltel, Dani grillezett lazacot, én lasagnet. Finomak voltak, egyedül Daninak nem jött be annyira a lazachoz tartozó köret (valami zöldség meg tészta).

Aztán elmentünk a Groeninge Múzeumba, festményeket nézni. Bosch Végítélet c. képét - ami előtt a filmben Ken és Ray dumálnak a purgatóriumról - nem láttuk, mert jelenleg Bécsben van kiállítva.

Gerard David: Judgement of Cambyses

René Magritte: L'Attentat (The Assault)

Ezután elmentünk a Jean Van Eyck flamand festő szobrához – szintén van ott jelenet a filmben – így próbáltuk azt rekonstruálni több-kevesebb sikerrel.

Ken (Tomi) és Ray (Dani) a filmből

Már elég fáradtak voltunk, így elindultunk vissza a pályaudvarra. A csomagjainkat visszakaptuk maradéktalanul. Vettünk 3 jegyet Brüsszelbe, tök olcsó volt, darabja 6€ mindössze, igaz egyszer sem ellenőrizték, hogy vettünk-e jegyet :D szóval bliccelni kellett volna.

Kb. másfél órával később megérkeztünk, 20 percet sétáltunk a hostelig a rohadt macskaköveken magunk után ráncigálva a bőröndöket. Hostelben még beküldünk kis sört. Egy óriási forma negro volt a csaposunk. Nyomatta hangosan a zenét, táncoltatta a lányokat ilyen afro-latin muzsikára. Nekem meg állandóan azzal jött, hogy valami film szereplőre hasonlítok. Kisétáltunk a fő térre , a városházához, meg megnéztük a pisilő kisfiút, ettünk egy dürümöt (gyros szerűség) és vissza a hostelbe ahol hamarosan elmentünk lefeküdni, mert fáradtak voltunk.

február 15. vasárnap:

Újabb nap virradt Európa szívében. 9-kor kelés és reggelizés, szokásos kontinentális reggeli. Reggeli után vissza a szobába és még egy kis alvás :D 12-kor kicheckoltunk, a cuccainkat otthagytuk a hostel megörzőjében.

Elsétáltunk a European Quarterbe, ahol a sok Uniós épület van. E. Council és E. Comission. Jó nagyok.

European Commission

European Council

Utána valami nagy parkban is sétáltunk, ami végén egy diadalív van, amit Belguim megalakulásának 50. évfordulójára építettek, legalábbis ezt mondta nekünk egy másik magyar turista.

Láttuk az Európai Parlamentet is. Bazi nagy üveg felületekből áll. Nem is értem miért ilyen óriási amikor az elsődleges EU Parlament Strasbourgban van. Láttunk egy Antall József feliratot a parlament oldalában. Nem igazán tudtuk mire vélni, semmi más név nem volt sehol sem.

Vissza sétáltunk a belvárosba, ebédeltünk. Tomi evett garnélarákot, meg dürümöt, mi csak dürümöt. Utána megnéztük a pisilő kislányt, ilyen is van nem csak kisfiú. A kislánytól 20 méterre volt egy fasza, sok különleges csapolt sört áruló kocsma, így hát oda betekintettünk. Üldögéltünk ott 6-ig aztán indultunk vissza a hostelbe a cuccunkért, onnan pedig busszal a repülőtérre. Ezt a posztot a gépen írtam....

Második nap Brugge-ben

Drága Naplóm!

A reggeli - buli utáni (a középkorban is voltak diszkók) - lassú ébredést követően ismét nyakunba vettük a várost. Napközben egy boltban kiderült, hogy tényleg akadnak még magyarok Brugge-ben, mert egy szép lány kinézetének megdícsérése után a "vajon érti amit mondunk?" kérdésre jött a válasz a hölgytől, hogy "igen, magyar vagyok". :-D
Csónakázással kezdtük a mai városnézést, végigmentünk a városon, láttuk "a sok szép régi épületet, meg mindent".

Gasztronómiai élményünket ma nem sikerült fokozni (már ami az evést illeti), maradtunk az "olcsó", utcai gyorskajánál. Tegnap viszont mindhárman belekóstoltunk a tenger ízeibe.

Délután felmentünk a Belfort-toronyba, ahová több, mint 300 "rohadt keskeny" lépcsőfok vezet fel. A torony tetején gyönyörű panoráma volt, szinte a tengerig elláttunk. A torony harangjátéka pár lépésről nagyon hangos. 

Leérkezve a toronyból több, mint 2/3-os többséggel megszavaztuk, hogy a Groeninge múzeumot holnap nézzük meg, még mielőtt Brüsszelbe utazunk. Tomi eltett délelőtt egy üveg vizet (legalábbis akkor azt hitte), majd amikor Dani meghúzta, kiderült a vízről, hogy pálinka.
Most egy kis csendespihenő után folytatjuk a belga sörök felfedezését a hostelünk hangulatos bárjában és tovább ismerkedünk a helyiekkel, akik egyébként általában elég kedvesek és közvetlenek.