Gulyásozás

De régen írtunk a blogba..

Az utolsó poszt az olasz lasagne-s estről szólt. Akkor találtuk ki, hogy a legközelebbi közös vacsorán mi főzünk, mégpedig gulyást. Egy hosszú este után délután ébredtünk, így a napunk indulásakor még nem voltunk biztosak benne, hogy valóban aznap este kerül sor az össznépi gulyásevésre. Reggeli közben azonban meggyőztük magunkat Tomival, úgy láttuk a többieken, hogy nagyon várják a gulyásozást. Összekaptuk magunkat és elindultunk az olcsó, nagy áruházba, ahová nagybevásárlásokra szoktunk járni.

Nem találtunk répát. Sárgarépát. Pedig múltkor, amikor itt jártam, volt. Megkérdeztünk egy nőcit, azt mondta, hát ő nem tudja, mi történt, de ma nincs répájuk :D Nem baj, Fülit megkértük, hogy ugorjon le a közeli zöldségesbe otthonról, ebből nem volt gond. Zellergumó helyett szárzellert vettünk, a fehérrépát esélytelennek tartottuk, hogy találunk, kömény néven pedig itt a római kömény fut. Mindezek ellenére a végeredmény elég jó lett. Ízlett nekünk is, és úgy tűnt, hogy ízlett a többségnek is. Elfogyott mind. Három órán át főztük, főzés közben néha ellepték a konyhát az olasz lányok, és egyméteres távból figyelték a hagymaaprítás folyamatát. Rohadt idegesítő volt, de egyikőjük észrevette, hogy sértik a privát szféránkat, így elmentek, mielőtt szóvá kellett volna tenni :P

A tálalás kis túlzással pohár méretű műanyag mélytányérokban történt, ez itt a sztenderd leves méret, úgyhogy mindenkinek repetáznia kellett. Így legalább úgy tűnt, tényleg mindenkinek ízlik.

Természetesen a pálinka, mint aperitif sem maradt el, desszertnek pedig a Tomi által hozott pozsonyi kifliket szolgáltuk fel (nem is tudtam, hogy ez a süti ilyen marha sokáig eláll), közben a magyar himnusz szólt. Jól éreztük magunkat, ők is jól érezték magukat, a következő magyar étel talán pörkölt lesz, vagy rakott krumpli.

Ja, már mindenki nagyon éhes volt, ugyanis a bevásárlással 8-ra végeztünk, az étel pedig csak 11 után készült el, tapsviharral köszöntötték a hatalmas kondért. Jobban örültem volna, ha kóstolás után tapsolnak, mert akkor még mi sem tudtuk, hogy sikerült (na de tapsoltak utána is, egyfolytában)

Le vagyunk maradva az események dokumentálásával, ez a gulyásozás már több, mint egy hete történt, de ígérjük, utolérjük magunkat..